[Illusztrációk alább találhatóak, appendixben.]
Mielőtt komolyabb kulturális vizekre eveznénk, muszáj a mélyreható, tudományos munkával rögzített dokumentáció segítségével vázlatos képet festenem a Siem Reapban, és általában Kambodzsában virágzó kisiparos tevékenységről. Gondolom nehéz nem ironikusnak érteni a szavaimat, pedig komolyan mondom, hogy nagy tisztelettel és tátott szájjal figyelem az egyszerre ősrégi eszközöket felvonultató, viszont teljesen működőképes produktumokat létrehozó ügyködéseket – itt a szépséghiba kikerülése persze nem prioritás. Találékonyságból rendben vagyunk és persze nem csak a szószerinti kisiparosról és maszekről van szó, hanem általában véve, különböző tevékenységi körökről, bizonyos foglalkozások, hivatások képviseletéről. Sajnos a körkép nem teljes, hiányzik például a dobogós piaci szépségszalon és egy csomó más, de kezdetnek megteszi.
Siem Reapban a legkülönb szakmák bukkannak fel, nem is olyan titkos helyeken, és mondhatni, mindegyikből létezik helyi specifikum a picit világiasabb megoldás mellett. A legfeltűnőbb talán a benzinkutasság alternatív fogalma: nem nádcukorszörp, hanem finom üzemanyagocska lakozik azokban a Johnnie Walkeres és egyéb (műanyag)üvegekben, melyek egy fémszerkezetre állítva, rongyból gyűrt kupakkal várják a robogókat, hogy szomjukat oltsák, természetesen a kutaknál sokkal olcsóbb összegért. Egy-egy szofisztikáltabb helyen hordó is van, különleges csapolási módszerrel.
Egyes szakmák csak kisebb, a járda szélére állított asztalokkal vannak jelen a forgalomban, a kulcsmásoló és a cipész pl. a kempingasztalos módszerrel is lazán elboldogul – minek nagyobb felhajtás.
A khmerek imádnak fodrászhoz járni, rengeteg a borbély és a „bjútiszalún”, „Lady, I can fix you” mondattal csalogatnak (a kétértelműség ellenére). Persze ebből is van szofisztikált, és egészen „bézik”, végül is gyors hajvágáshoz vagy reggeli borotválkozáshoz nem kell sok laca-faca. A legmeglepőbb ezen a téren továbbra is a az óriásplakátokon annál inkább reklámozott fehérítő krém, amitől max hamuszürke-színe lesz az embernek, és egyes nők elképesztő szinten űzik. A szalonokban ez komoly téma.
Vasárnap, pontosabban Március 30-án elég korán elkezdtem pakolni a guesthouse-szobánk 3 négyzetméterén: a feladat az volt, hogy átvariáljam az összes táskánkat fapados operációs rendszerbe, eközben Matyi komoly dolgokkal foglalkozott saját területen, mikor is, olyan reggel 10 körül, a 40 fokban elszállt a villany, no more finom ventillátor és no more internet (de az amúgy is olyan ritka vendég volt, viszont a laptop egyszer ugye lemerül és kellett írni-írni sokat). Mivel a SR-Bangkok visszafelé busszal abszolválandó út előtt álltunk, mindenképpen el kellett néhány dolgot intézni: elindultunk, gondolván kilépve a betonnyelünkről, a sarkon már minden rendben lesz. De tőlünk több kilóméterre is akadozott az ellátás, útunkon a ventillátorok csak álltak és meredtek a melegbe, mindenki furán fészkelődött. Az „Old Market”-en fel-le kapcsolódott a világítás, így a sötétebb zegzugokban ügyködő árusok konkrétan elkezdtek bezárni (és ennek ellenére horror-árat mondtak nekem a licsire és a rambutánra, úgyhogy nem tudtunk megegyezni). Elérkezve a város egyik legelitebb cukrászda-kajáldájához (nyílván francőzis), ahol gondoltunk, mindenképpen kell lennie valahogy áramnak, az ajtónál megkérdeztük a beengedőfiút a kérdésről. Kicsit furán meredt ránk, és mire kimondta a perszét, már nem volt – igaz, hamar bekapcsolt a generátoruk, kár lenne a sok crème brulée-ért. Mivel csak bent volt konnektor és persze ez 20 fokos, ha nem 18 fokos lehűtött szörnyű légkondicionált hideggel járt volna, mégsem merészkedtünk be – kis idővel az íreknél találtunk menedéket. Mindez jól illusztrálja a tényt, hogy SR-ban villanyszerelőnek nem egyszerű lenni, és komoly kihívás egy-egy kisebb problémára megoldást találni a kábelrengetegben. Egy másik igen látványos szakmát az építkezések képviselik. Rejtély egyelőre, hogy pontosan hogyan alkották meg az Angkor-kori templomokat, mármint technikailag. Nos hát érdemes lenne a mai állványozási technikából kiindúlni, mert ennél nagyobb művészet kevés van. És minden pöpecül és „hibátlanul” áll a lábán, tehát a megoldást valahol tényleg ezen a területen kell keresni, még ha első ránézésre nem is gondolánk. Itt zárójelben jegyzem meg, hogy praktikusság terén nagyon menő az „öntött korlát és ornamentika” technika, egyszerű és nagyszerű: a kertben kiöntöd a kívánt építészeti elemet, megszárítod, és kész, beilleszthető!
A titkok titka és a bizniszek biznisze viszont nem itt lelhető: Brad Pitt és George Clooney nem semmi, a legnehezebb időkben is találnak maguknak jól fizető munkát és nem is akármilyen klassz termékeket hirdetnek! A halas masszázstól – elnézést, ha vannak fanatikusai – én konkrétan írtózom, a „please, feed our hungry fish (with) your dead skin” felirat hab a tortán. Dr. Fish előtt viszont le a kalappal, a Keresztapa sem csinálta volna jobban! A hírnévnél tartva az OK Advertising és Printing talán a város legjobban működő vállalata ezen a téren (szerintem Dr. Fish remekművét is ők jegyszik), délutánonként a legkomolyabb méretű világítótáblákat szerelik és nem ismerik a tréfát! Azt nem tudom, hogy az üzlet felett látható felirat az ifjabb és idősebb „OK” vállalkozását takarja-e, vagy, hasonlóan a Bangkokban látottakhoz, ahol is a nagy sugárutakból kinővő aranyszínű „fényképtartókban” a fiatal királyt látjuk, ahogy vadászik aztán meg idősebb korában, ahogyan valamit látogat (ez a „néz” dolog ott is dívik), az „OK”-vállalkozót látjuk fiatalon és most idősen, „lám milyen régi a cég” marketing üzletfogás kombójaként. Mindenesetre hatásos.
Még 2007-ből megmardt néhány olyan helyszín a városban, amelyet feltétlenül meg akartam újra nézni: ilyen volt a folyópart a denevéres fákkal övezett parkkal szemközt, ahol, ha átmegyünk a hídon és észak felé indulunk el, legalábbis annó, egészen szürreális helyek bukkantak fel, köztük az akkor még egyáltalán nem híres Angkor Wat in Miniature-ös bácsika kertje a szomszéd krokodilfarmossal együtt. Amellett található a sarkon egy katolikus templom, amolyan faház-szerű és lábakon áll, a hely kialakításából ítélve inkább a buddhista szentélyeknél alkalmazandó „menetre” utal leginkább a templom, de végeredményben van ott egy „oltár” is. Igazából ikonográfiailag érdekes a történet, ahogyan a csúcsos fejdíszes Máriától eljutunk 6 méterrel odébb a villanykörtés-gloriás „Ave Maria” megoldásig, és annak közvetlen közelében találkozunk a pink-zöld avatárokkal, a négyből egynek hoppá szakálla is nőtt! A kisded meg ahol van, csupaszív, és kitárt karokkal köszönti a híveket – mosolyog minden szobor, ezzel a látvánnyal valahogy jobb lelkiállapottal távozik az ember a „szent helyről”...
Egyébként a folyóparton visszafelé sétálva láttam meg a helyi Rescue Team-et, a Hoff elbújna, ha látná a konkurenciát, de erőssen. És akkor majdnem végezetül még egy pillanatkép, ez pedig visszafelé a folyótól a denevéres park mellett található kedvenc szentélyemnél van: van, aki madarakat és különféle állatokat árul, amiket azért fognak el, hogy aztán meg lehessen venni őket a szentélynél, majd együttérzéssel elengedni – na igen, de ez van –, a „virágárusok” pedig Buddhának adományozható ajándékokat árulnak igazából, a banántól a gyönyörű lótuszig és illatozó jázminharangokon át. De van, amikor Buddha cigit kap, vagy fantát, neki is hullámzó napjai vannak.
A könyvesboltban nagyon klassz borítókat találtam, és bárgyú aggyal valamilyért úgy gondoltam, hogy tanmese-képel ellátott füzetek ezek: de még jobb, regények! Kb. 200 forintba kerül egy, legszívesebben elhoztam volna az összeset (persze egy betűt nem értek belőlük, de olyan szép a tördelése is, na meg a borító a lényeg) de jobb is, mert grammra pontosan pakoltunk be a fapados légitársasághoz, mellyel tovarepültünk azóta.
A kedvenc felfedezésem a „foglalkozások” terén a pálmafára illeszthető bot-létra, amivel játszi könnyedséggel lehet kókuszokra szert tenni. Van, aki enélkül is megoldja, de gondolom ez így könnyebb. Több helyen láttam, de mégis csak a legstílusosabb a nagy angkori templomnál szedni a finom zöld golyót – és akkor átvezetésképpen a következő poszthoz az utolsó kép egy feladvány is egyben: Matyival elrejtettünk egy foglalkozást a képen, tessék megtalálni!
